egy riport Krisztával "Az ember" honlapon

Egy egyszerű élet néhány pillanata...

az emberTetszik

augusztus 16., 7:00 · 

„Egy teljesen átlagos, VI. kerületi családban nőttem fel, apukám taxisofőr, anyukám gépírónő volt. Nehéz ezt kimondani, mert szerető környezet vett körül és boldog gyerekkorom volt, de ez a világ gimnazista koromra annyira szűkké vált, hogy negyedikben elköltöztem. Elutaztam Madridba, ahol egy hónap alatt megtanultam cigizni, füvezni és metróban hányni. A szüleim hazakönyörögtek, én leérettségiztem, de az egyetemre nem vettek fel, így 6000 forintért kibéreltem egy kocsma feletti, földszinti, udvari lakást a Wesselényi utcában. Miután megláttam a nagyvilágot, a szüleim világába már nem tudtam többé visszalépni, de a viszonyunk végül szépen kisimult.
Egy festőművész társaságba keveredtem, ugyanis festőmodellként kezdtem el dolgozni, majd a következő évben újra felvételiztem és fel is vettek az ELTE bölcsészkarára. 
A párommal a VII. kerületi Jósika utcában laktunk, amikor megszületett az első gyerekünk, de azonnal tudtam, hogy nem szeretnék városban gyereket nevelni, így kiköltöztünk a Szentendrei-szigetre. Ez minden szempontól óriási váltás volt, de számunkra mégis az Édent jelentette. Összesen négy gyerekünk született.
A férjem unokatestére révén kezdtünk el mindketten asztrológiával foglalkozni, s ez volt a belépés egy szellemi útba, ami mind a mai napig tart. Az egyik tanárom mondta, hogy a jóga szorosan kötődik az asztrológiához. Akkor született meg a negyedik gyerekünk, így semmilyen szempontból nem volt lehetőségem, hogy jógára járhassak. Az univerzum viszont szokta venni ezeket az adásokat és a szomszéd házba beköltözött egy sámán fiú, aki jógát is tanított. Az első adódó alkalommal megkérdeztem tőle, hogy mikor kezdünk. Ő egy év után elköltözött és a csoport megkért, hogy én vegyem át az órák megtartását, azóta a sorsom a jóga gyakorlása és tanítása is.
[...]
Azt gondolom, hogy az életben minden perc, amelyet automata működésben töltünk, elveszett idő. A jelenlétre törekszem, mert azt tapasztalom, hogy az automata működés káros a léleknek. Az egyik módszer, ami engem nagyon megszólított, hogy válj eggyé azzal, amit csinálsz! Ha fürdesz, válj eggyé a vízzel, ha főzöl a főzéssel (s például ne szóljon közben a tévé, a rádió). Ezek nem misztikus dolgok, tanulhatóak, s képesek szokássá rögzülni. Evés közben például csukd be a szemed és figyeld meg, hogy milyen érzés, hol érzed az ízeket, milyennek érzed őket. De az emberek többsége „mozizik”, mert vagy előre, vagy hátra tekintget az időben. Pedig csak akkor mondhatjuk el magunkról, hogy élünk, ha nem időzünk a múltban, és nem vágyunk a jövőbe, mert ebben az állapotban nyílik meg a lehetőség arra, hogy eggyé váljunk a pillanatnyi cselekedeteinkkel.” (Bedő Krisztina, JógaTér)

Kriszta mesélt még a válásáról és arról, hogy azt követően hogyan talált újra magára nőként, illetve a hivatásában. Teljes történet a weboldalon: 
http://azember.hu/bedo-krisztina/

Fotó: Norita Photography